Növényvédőszer-származékok természetes vizeinkben

Tiszta vizet a pohárba!

A hazai felszíni vizek, az ivóvízbázisok és a vezetékes ivóvíz 53 százaléka tartalmaz növényvédőszer-származékot – ez derül ki az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének három éves országos felméréséből.

Az utóbbi években kirobbant élelmiszerbotrányok (növényvédő szerekkel szennyezett primőr saláta, import paprika) miatt egyre többen ismerik fel a növényvédő szerekkel szennyezett zöldségek fogyasztásának veszélyeit. Kevesebben tudják azonban, hogy a növényvédőszerek egy része a természetes vizekbe kerülve igen lassan, több év alatt bomlik le. Ilyen hatóanyag például az EU országaiban már betiltott atrazin is, melynek további felhasználására hazánk a csatlakozás után is lehetőséget kért és kapott.

A mezőgazdasági felhasználás, az ipari kibocsátás, vagy a balesetek miatt szennyezett víztestek áramlása az ivóvízbázisok területét is érintheti. A hazánkban alkalmazott víztisztítási technológiák nem alkalmasak a növényvédőszer-maradványok kiszűrésére.

A probléma nagyságának felmérésére az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének munkatársai megvizsgálták a magyarországi felszíni vizek, az ivóvízbázisok és a vezetékes ivóvíz növényvédőszer-tartalmát. A szennyezett minták mintegy fele tartalmazott diazinont, atrazint és acetoklórt. A vizsgált hatóanyagok fele egyik mintában sem volt jelen kimutatható mennyiségben. A kiugróan magas, 10 nanogramm/milliliternél (ng/ml) magasabb, pontszerű szennyezések valószínűleg nem a mezőgazdasági felhasználás, hanem az ipari tevékenység eredményei. Az EU ivóvízszabványa 0,1 ng/ml növényvédőszer-tartalmat engedélyez.

A hazai vízmintavételi helyek 35 százalékában 0,1 ng/ml fölött, 16 százalékában 1 ng/ml fölött, és 2,2 százalékában 10 ng/ml fölött volt a hatóanyagok mennyisége. Kedvezőtlen azonban az a tény, hogy hazánk legnagyobb ivóvízforrásának, a Dunának is folyamatosan 0,1 ng/ml körül alakul az acetoklór tartalma. Az acetoklór az ivóvízben is hasonló mértékben jelenik meg, mert a jelenleg alkalmazott technológiával a szűrés (kavicságy) és tisztítás (klórozás) során a növényvédőszer-maradványokat nem tudják kivonni a vízből.

A növényvédelmi technológiák fejlődésével, a vegyszeres növényvédelem szabályainak szigorú betartatásával, a leginkább kockázatos vízszennyező hatóanyagok kivonásával és a természetközeli növénytermesztés térnyerésével remélhetőleg nem romlik tovább vizeink minősége. Míg a felszíni vizek és az ezekhez kapcsolódó vízbázisok öntisztuló képessége jelentősebb, az ivóvíz előállításában csekély jelentőségű talajvizek csak igen lassan tisztulnak.

A vízbázisok tisztításának költsége lényegesen magasabb, mint a megelőzés. Angliában a vízműveknek éves szinten 120 millió fontjába (kb. 43,5 milliárd forint) kerül, hogy a víz tisztításával az ivóvíz növényvédőszer-tartalmát a határértékig (hatóanyagonként 0,1 ng/ml, a teljes növényvédőszer-tartalomra 0,5 ng/ml) csökkentse.

Atrazin: elsősorban kukoricánál alkalmazott gyomirtószer, melyet a világ több országában betiltottak. Vízbe kerülve igen lassan bomlik le, így koncentrációja az évek során jelentősen növekedhet. Ez a hatóanyag állatokban bizonyítottan rákkeltő hatású, ismertek a hormonális szabályozást befolyásoló tulajdonságai is. Magyarországon még több évig használhatjuk, ugyanis „esszenciális használati jogot” kértünk rá az EU-tól. A DDT-nél lényegesen komolyabb problémát okoz.

Diazinon: talajlakó károsítók például lótücsök, pajorok ellen használt szerves foszforsav-észter típusú talajfertőtlenítő szer. Az élőlények szervezetében felhalmozódásra hajlamos, lassan bomló hatóanyag. Magzatkárosító hatását több állatfajban kimutatták.

Acetoklór: a kukoricatáblákon elterjedten használt gyomirtószer. Bőrt és nyálkahártyát irritáló hatása ismert. Az USA Környezetvédelmi Hivatala (EPA) szerint feltételezhetően emberi rákkeltő, fejlődési rendellenességekkel is összefüggésbe hozható.

Pontszerű szennyezés: olyan környezetszennyezési forma, mely közvetlenül csak egy kis kiterjedésű területet érint. Jellemzője a szennyezőanyagok nagyobb mennyiségben történő kibocsátása, melyek terjedésükkel közvetve nagyobb területeket érinthetnek. Ilyen típusú szennyezést okoznak például az erőművek, a szennyvíztisztító-telepek, a gyárak, a balesetek.

_________________________________

A mezőgazdaság a vizek ellensége?

A legnagyobb vízfogyasztó és szennyező a mezőgazdaság. Sok EU országban a mezőgazdaságban használt nitrátok és egyéb vegyi anyagok hatása jelenti a legnagyobb veszélyt a felszíni és felszín alatti vizekre. Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) jelentése említi, hogy az új tagállamok mezőgazdasága kevésbé szennyező, mert kevesebb műtrágyát és egyéb vegyi anyagot használnak. Vajon sikerül-e olyan agrárpolitikát tető alá hozni, amely nem teszi teljesen tönkre ezeknek az országoknak a mezőgazdaságát, és nem is kényszerít a nyugati minták átvételére, hanem véget vet a régi tagállamokban folyó szennyező termelésre.

A másik veszélyt az öntözés, a túlzott vízkivétel jelenti. Indiában például a zöld forradalom hatására hatalmas öntözött területeken sikerült olyan terméseredményeket elérni, hogy megszűnt az éhínség, az ország nem szorul többé gabonaimportra. A túlzott öntözés, szakszerűtlen vízkivétel miatt azonban helyenként 20 méterrel süllyedt a talajvízszint.

Magyarországon épp most van elfogadás előtt egy javaslat, amely megkönnyíti a mezőgazdasági területek öntözését, a jelenlegi árviszonyok mellett mintegy 600 forint hektáronkénti támogatást nyújtva a gazdálkodóknak.

_______________________________

Hol fürödhetünk a természetben?

Ha valaki a természetes vizekben szeretne megmártózni, érdemes megkeresni a kijelölt strandokat, hiszen ezeken a partszakaszokon rendszeresen ellenőrzik a vízminőséget. A hazai szabályozás szerint, ahol nem tilos, ott saját felelősségre fürödhetünk, ámbátor nem biztos, hogy a víz minősége alkalmas fürdőzésre. Érdemes tudni, hogy a fürdés minden esetben tilos a települések belterületén (így a teljes budapesti Duna-szakaszon is), a hidak és a kikötők környékén.

Júliusban a magas vízállásnak köszönhetően nagyobb tavainkon a kijelölt helyeken mindenütt alkalmas fürdésre a víz. A Balaton és a Tisza-tó vízminősége kiváló, a Velencei-tóé megfelelő.

A jó vízminőség ellenére a Budapest környéki, összesen 80 kilométeres Duna-szakaszon, és a bányatavak többségében a közegészség védelmében mégsem engedélyezett a fürdés, ehhez ugyanis a parton szigorú előírások teljesítésére van szükség. A zuhanyozón, illemhelyen kívül a hulladék elhelyezésére, elszállítására is be kell rendezkedni, emellett az üzemeltetés körébe tartozik többek között az úszómester foglalkoztatása, az állatok vízbeengedésének szabályozása, s mindez a helyi önkormányzatok költségvetését terheli.

A fürdésre való alkalmasságot a tisztiorvosi szolgálatok összevont mikrobiológiai értékek alapján állapítják meg. A „kiváló” és a „megfelelő” minősítésű élővíz akkor sem okoz gondot, ha véletlenül lenyelünk belőle néhány kortyot. A „nem megfelelő” minősítésű víz hányást, hasmenést okozhat.

Forrás: Népszabadság

 

Vissza a főoldalra >>