A szerves eredetű szennyezőanyagok lebontása viszonylag egyszerű feladat: egyszerűen hagyni kell a jótékony baktériumoknak, hogy tegyék a dolgukat.
A szennyvíz
azonban sokszor tartalmaz a modern társadalmakra jellemző szennyezőanyagokat
is, amelyek az iparból és a háztartásokból egyaránt származhatnak. (amely természetellenes, így a természet ezekkel nem tud mit kezdeni).
Antibiotikumokat (olyan
gyógyszer, amely a
szervezetben megtelepedett baktériumokat elpusztítja vagy
szaporodásukat gátolja) és ibuprofént (gyulladáscsökkentő gyógyszer, főleg gyulladásos eredetű fájdalmak csökkentésére és lázcsillapításra használják) nyomokban gyakran ki lehet mutatni az ivóvíz-mintákban, aminek a hosszú távú egészségügyi
hatásai az emberekre és állatokra egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, nem is beszélve az olyan „szuperbaktériumok” fenyegetését, amelyek ellenállóvá váltak az antibiotikumokkal szemben.
A nehézfémek ugyanakkor nem bomlanak le biológiai úton és felhalmozódnak a folyók üledékben, a növényekben, rovarokban és halakban.
Mérgező hatásúak lehetnek az állatokra és az emberekre.
Ideális esetben azt kellene megakadályozni, hogy az ipari eredetű szennyezőanyagok bekerüljenek a szennyvízrendszerbe,
és otthon is felelősen kellene kezelnünk
a gyógyszereket, a háztartási és kertészeti készítményeket,
ezzel csökkentve a szennyvízhálózatba és a talajba kerülő vegyszerek mennyiségét.
Az alternatíva, a „cső végén” történő kezelés, azaz a szennyvíz megtisztítása ezen anyagoktól drágább megoldás és nem is mindig sikeres…(3
(1), (2), (3) ec.europa.eu
A klór a periódusos rendszer kémiai elemeinek egyike. Vegyjele Cl, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező gáz.
Világszerte, így hazánkban is elterjedt technológiai folyamat az ivóvíz klórozása a fertőző, kórokozó baktériumok elpusztítása céljából, hiszen a több kilométer utat megtevő ivóvíz a vízhálózatban utólagosan is szennyeződhet – fertőződhet.
Az 1906 óta használják az első világháborúban még harci gázként, tömeggyilkolásra alkalmazták. Ebből adódóan elavult technológia (és fejlett országokban jó ideje nem használják a klórt az ivóvíz fertőtlenítésére.
A klór az emberi szervezetre káros.
A klórtól a csapvíz íze, szaga gyakran kellemetlen.
Mivel a klór minden élő szervezetre mérgező, nyilvánvaló, hogy a klórozással az egészségünkre egy igen ártalmas anyag kerül az ivóvizünkbe.
A szabad klór rendkívül agresszív anyag.
Szervezetünkben roncsoló reakciókat okoz, károsítja az emésztőszerveket, véralkotókat és az érfalakat.
Ma már köztudott, hogy az a klór ami elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat, algákat a vezetékben, az emberi sejteket is károsítja. Megtámadja a száj, a nyelőcső, a gyomor és a belek nyálkahártyáját, felszívódva a vérereket és a szívizmot is károsíthatja.
(bioray.com)
A klór magas szintje az ivóvízben növeli annak kockázatát, hogy
a várandós nők elvetélnek vagy koraszülött, illetve születési rendellenességben szenvedő gyermeket hoznak a világra….
…egyes szakemberek szakemberek szerint kedvezőtlenül hat a pajzsmirigy működésére, sőt rákkeltő hatású is lehet.
(Forrás)
Az Egyesült Államokban közzétett tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy az ivóvíz magas klórtartalma jelentősen megnöveli
a vetélések, a koraszülések és a születési rendellenességek kockázatát, ha a gyermeket váró nők rendszeresen ilyen vizet isznak.
((Forrás)
Számos gyógyszerhatóanyag ugyanis változatlanul, biológiailag aktív (továbbra is ható) formában ürül a környezetbe, a normál élettani folyamatok eredményeként.ű
Az emberi terhelések részben természetes úton, vizelettel, részben pedig – a külsőleg alkalmazott gyógyszerhatóanyagok esetében – a fürdővízzel jutnak a
helyi csatornahálózatba, majd a szennyvíztisztítókba.
Számos komoly felmérés és szakirodalmi adat igazolja, hogy a jelenleg alkalmazott, általában háromlépcsős szennyvíztisztítási eljárások nem képesek kiszűrni a kis koncentrációjú szintetikus (mesterséges) hatóanyagokat a városi kommunális vagy ipari szennyvizekből.
Ennek eredményeként a szintetikus (mesterséges) gyógyszerhatóanyagok biológiailag aktív formában,
a tisztított szennyvízzel kijutnak az élővizekbe, és ott potenciális veszélyforrások, részben az élővilág, részben pedig a csapvízhálózat számára. Az élővizekből parti szűrésű (ilyen pl. Budapest ivóvízhálózatának zöme), vagy a rétegvizekből mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet.
Minden, ami az élővízben hatóanyagszinten megjelenik, nagy valószínűséggel, előbb vagy utóbb az ivóvízhálózatban is meg fog jelenni.
Ennek oka, hogy az ilyen típusú szennyeződéseket csak a jelenleg használtnál bonyolultabb és drágább technológiák képesek eltávolítani.
A gyógyszerhatóanyagok környezetben való megjelenése az 1990-es évektől került a tudományos érdeklődés középpontjába.
Toxikus hatásúak:
pl.: zsíranyagcsere-szabályozók, béta-blokkolók (szív-és érrendszeri problémáknál használják), fájdalomcsillapítók pszichoaktív hatóanyagok, kontrasztanyagok, citosztatikumok (kemoterápiás gyógyszerek, daganatos sejtek pusztítására használják)
Rezisztencia kialakulását előidézők:
pl. antibiotikumok
Hormonműködést zavaró
(úgynevezett endokrin
diszruptorok):
szteroid típusú fogamzásgátlók (2)
Még talán ennél is nagyobb, globálisabb problémát okozhatnak a hormon típusú hatóanyagok, például a szintetikus fogamzásgátlók molekulái.
Jelenleg, becslések szerint, a fogamzóképes korban lévő nők 30%-a használ világszerte hormontartalmú születésszabályozó szert, tabletta, injekció, méhen belüli eszköz formájában.
Az orális fogamzásgátló tabletták ösztrogén és/vagy
progesztogén
(homonok nevei)
típusú hatóanyagot
tartalmaznak, de a gyógyászatban (pl. hormonpótlás) is használják ezeket a molekulákat.
A széles körű felhasználásból és
a relatív alacsony biohasznosulásból adódóan, a fogamzásgátló hatóanyagok jelentős része is biológiailag aktív formában kerül
a szennyvízhálózatba és éri el a szennyvíztisztító telepeket. A tisztítási eljárások során
az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).
Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az Egyesült Államok területén.
Az emberi szervezetbe például a növényi és/vagy állati eredetű táplálékokkal vagy a csapvízzel krónikusan bevitt szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok főleg a fejlődésben lévő szervezet számára károsak.
Megbízható, nemzetközileg elfogadott kutatómunka folyt és jelenleg is folyik ebben a témában. A Duna vízrendszerének tekintetében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, Záray Gyula professzor vezetésével folytat ilyen kutatásokat.
A Duna vízrendszerében, például Budapest térségében, ezidáig is számos hormontípusú hatóanyag-molekula mennyiségi kimutatása történt meg.
(https://mersz.hu/dokumentum/matud__311)
A Balatont és annak vízrendszerét a progesztogén és ösztrogén típusú hormonok szempontjából, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai
Intézetében (Tihany), a Nemzeti Agykutatási Program által támogatott, Adaptív Neuroetológiai Kutatócsoport mérte fel elsőként.
Eredményeik alapján elmondható, hogy a Balaton és a Zala
folyó vízgyűjtő területén a progeszteron stb. mint szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok az 53 mintavételi pontból 21 helyen mutathatók ki. (2)
Mi az arzén?
Az arzén a fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben fordul elő.
És a történelem folyamán gyakran használták a
nem kívánatos konkurens eltávolítására, még Agatha Christie is előszeretettel adta szereplői kezébe.
Az arzén az esetek túlnyomó többségében geológiai eredetű; a mélyebb víztartó rétegekben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. Emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú növényvédő szerek).(3)
(Forrás 1 és Forrás 2)
Az arzén egyik érdekes és beszédes elnevezése: A mérgek
királya, a királyok mérge…
Szerény becslés szerint is legalább másfél millió magyar iszik olyan csapvizet, aminek arzéntartalma magasabb, mint az EU által megszabott egészségügyi határérték.
Mindössze néhány évtizede tudjuk, vagy legalábbis véljük, hogy az ivóvizek természetes eredetű arzéntartalma idővel komolyan veszélyeztetheti az egészséget – addig senki sem gondolta, hogy az ivóvizet, melyet oly sok egyéb, biológiai és kémiai szennyezéstől kell megtisztítani ahhoz, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas legyen, még az arzéntartalom szempontjából is vizsgálni kéne.
Azóta viszont kiderült az is, hogy az Észak- és a Dél-Alföld lakosságának jelentős része (ráadásul Borsod és Baranya megyék számos települése) természetes arzénban gazdag vízbázisból nyeri ivóvizét.
A hagyományos, elterjedt, népegészségügyi vizsgálatok tanúsága szerint az engedélyezett határérték feletti (mindössze 10 mikrogramm literenként) arzénbevitel növelheti bizonyos daganatos betegségek, mindenekelőtt bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák kialakulásának kockázatát, és fokozhatja a koraszülés vagy
a cukorbaj bekövetkeztének valószínűségét is – igaz, ilyen kis koncentrációban nagyon lassan fejti ki hatását. (4)
űA magasabb arzéntartalmú víz a WHO szerint már ötévi kitettség után megnövelheti a bőrrák kockázatát, valamint a máj- és tüdőrák kockázatát is.(5)
A bevizsgált csapvízminták ötödében magas a koncentráció.
A budapesti ólomtérkép elérhetősége: https://qubit. hu/2019/05/02/itt-az-orszagos-olomterkep-a-bevizsgalt- csapvizmintak-otodeben-magas-a-koncentracio
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) eddig 2700 csapvízmintát vizsgált meg a Nyitott laboratórium nevű programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat
– számolt be a hatóság a Világgazdaságnak. A vizsgálatok szerint főként a régi épületekből származó mintákban mutattak ki magas koncentrációt.
Az ólommérgezés egyebek mellett idegrendszeri megbetegedéseket okozhat, a várandósok és a három év alatti gyerekek számára fokozottan veszélyes az ólomtartalmú víz fogyasztása.
„A csapvízben lévő ólom fő forrását a vízhálózatban lévő ólomcsövek adják.” (6)
A tünetek jellegzetesek: a kisbaba először látszólag teljesen jól van, majd hirtelen kékes-lilás színűvé (cianotikussá) válik a bőre (mint amikor a hideg vízben régóta lubickoló kisgyerek szája is elszíneződik
a fázás miatt, ez azonban ártalmatlan jelenség) és a bőr elszineződésével együtt jár a légzési nehezítettség.(2)
(1) www.antsz.hu › cms42272 › vizes_GYIK_egyeztetett
(2) www.kormanyhivatal.hu
Akár fogyasztásra, akár mosakodásra használjuk a vezetékes vizet otthonunkban, minden szempontból káros hatású adalék a benne található fluorid.
A fluorid mosakodás során a
bőrre fejti ki roncsoló hatását. Számos allergiás megbetegedés kialakulása ebből a hatásból ered.
A bőr áteresztő képessége által a tisztálkodás közben használt vízben lévő fluorid egy része továbbá bekerül a véráramba is, és ez által kóros folyamatok indulnak el az emberi szervezetben.
A lenyelt fluorid a szervezetben mérgező hatású. Ma már a fogkrémeken is feltüntetik azt a
figyelmeztetést, hogy ha valaki nagyobb mennyiséget nyel le belőle, akkor azonnal orvoshoz kell fordulnia. A vezetékes vízzel kapcsolatban azonban senki nem figyelmeztet a veszélyekre, pedig a vezetékes víz is általában tartalmaz fluoridot.
Sokan még mindig csapvizet isznak, nem beszélve arról, hogy főzéshez is ezt a vizet használjuk. A túlzott mennyiségben lenyelt fluorid kockázatos az agytörzs számára, pajzsmirigy problémákat okozhat, veszélyezteti a csontok épségét, növeli a csontrák kockázatát valamint veseelégtelenséget idézhet elő.
Egy tanulmány igazolja, hogy a fluoridos vizet nagyobb mennyiségben fogyasztó gyerekek intelligencia hányadosa (IQ-ja) jelentősen alacsonyabb, mint a kevesebb fluorid tartalmú vizet fogyasztó társaiké.
A nagy mennyiségben lenyelt fluorid veszélyezteti az emésztést is azzal, hogy felborítja a bélflóra egyensúlyát. Ez pedig gyengíti az immunrendszer működését. (1)
(1) https://www.meregtelenites-beltisztitas.com/ fluorid#paragraph-2
Emellett, a fluoridot a II. Világháborúban arra használták, hogy foglyokat sterilizáljanak és kezelhetővé tegyenek.
A szerves eredetű szennyezőanyagok lebontása viszonylag egyszerű feladat: egyszerűen hagyni kell a jótékony baktériumoknak, hogy tegyék a dolgukat.
A szennyvíz azonban
sokszor tartalmaz a modern társadalmakra jellemző szennyezőanyagokat is, amelyek az iparból és a háztartásokból egyaránt származhatnak. (amely természetellenes, így a természet ezekkel nem tud mit kezdeni).
A nehézfémek ugyanakkor nem bomlanak le biológiai úton és felhalmozódnak a folyók üledékben, a növényekben, rovarokban és halakban.
Mérgező hatásúak lehetnek az állatokra és az emberekre.
Ideális esetben azt kellene megakadályozni, hogy az ipari eredetű szennyezőanyagok bekerüljenek a szennyvízrendszerbe, és otthon is felelősen kellene kezelnünk a gyógyszereket, a háztartási és kertészeti készítményeket, ezzel csökkentve a szennyvízhálózatba és a talajba kerülő vegyszerek mennyiségét.
Az alternatíva, a „cső végén” történő kezelés, azaz a szennyvíz megtisztítása ezen anyagoktól drágább megoldás és nem is mindig sikeres…(3)
(1), (2), (3) ec.europa.eu
Klór
A klór a periódusos rendszer kémiai elemeinek egyike. Vegyjele Cl, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező gáz.
Világszerte, így hazánkban is elterjedt technológiai folyamat az ivóvíz klórozása a fertőző, kórokozó baktériumok elpusztítása céljából, hiszen a több kilométer utat megtevő ivóvíz a vízhálózatban utólagosan is szennyeződhet – fertőződhet.
Az 1906 óta használják az első világháborúban még harci gázként, tömeggyilkolásra alkalmazták. Ebből adódóan elavult technológia (és fejlett országokban jó ideje nem használják a klórt az ivóvíz fertőtlenítésére.
A klór az emberi szervezetre káros.
A klórtól a csapvíz íze, szaga gyakran kellemetlen.
Mivel a klór minden élő szervezetre mérgező, nyilvánvaló, hogy a klórozással az egészségünkre egy igen ártalmas anyag kerül az ivóvizünkbe.
A szabad klór rendkívül agresszív anyag.
Szervezetünkben roncsoló reakciókat okoz, károsítja az emésztőszerveket, véralkotókat és az érfalakat.
Ma már köztudott, hogy az a klór ami elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat, algákat a vezetékben, az emberi sejteket is károsítja. Megtámadja a száj, a nyelőcső, a gyomor és a belek nyálkahártyáját, felszívódva a vérereket és a szívizmot is károsíthatja.
A klór magas szintje az ivóvízben növeli
annak kockázatát, hogy a várandós nők elvetélnek vagy koraszülött, illetve születési rendellenességben szenvedő gyermeket hoznak a világra….
…egyes szakemberek szakemberek szerint kedvezőtlenül hat a pajzsmirigy működésére, sőt rákkeltő hatású is lehet.
(Forrás)
Az Egyesült Államokban közzétett tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy az ivóvíz magas klórtartalma jelentősen megnöveli a vetélések, a koraszülések és a születési rendellenességek kockázatát, ha a gyermeket váró nők rendszeresen ilyen vizet isznak.
(Forrás)
Számos gyógyszerhatóanyag ugyanis változatlanul, biológiailag aktív (továbbra is ható) formában
ürül a környezetbe, a normál élettani folyamatok eredményeként.
Az emberi terhelések részben természetes úton, vizelettel, részben pedig – a külsőleg alkalmazott gyógyszerhatóanyagok esetében – a fürdővízzel jutnak a helyi csatornahálózatba, majd a szennyvíztisztítókba.
Számos komoly felmérés és szakirodalmi adat igazolja, hogy a jelenleg alkalmazott, általában háromlépcsős szennyvíztisztítási eljárások nem képesek kiszűrni a kis koncentrációjú szintetikus (mesterséges) hatóanyagokat a városi kommunális vagy ipari szennyvizekből.
Ennek eredményeként a szintetikus (mesterséges) gyógyszerhatóanyagok biológiailag aktív formában, a tisztított szennyvízzel kijutnak az élővizekbe, és ott potenciális veszélyforrások, részben az élővilág, részben pedig a csapvízhálózat számára. Az élővizekből parti szűrésű (ilyen pl. Budapest ivóvízhálózatának zöme), vagy a rétegvizekből mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet.
Minden, ami az élővízben hatóanyagszinten megjelenik, nagy valószínűséggel, előbb vagy utóbb az ivóvízhálózatban is meg fog jelenni.
Ennek oka, hogy az ilyen típusú szennyeződéseket csak a jelenleg használtnál bonyolultabb és drágább technológiák képesek eltávolítani.
A gyógyszerhatóanyagok környezetben való megjelenése az 1990-es évektől került a tudományos érdeklődés középpontjába.
Ezeket a szintetikus hatóanyagokat hatásuk alapján három csoportba sorolhatjuk:
Toxikus hatásúak: pl.: zsíranyagcsere-szabályozók, béta-blokkolók (szív-és érrendszeri problémáknál használják), fájdalomcsillapítók pszichoaktív hatóanyagok, kontrasztanyagok, citosztatikumok (kemoterápiás gyógyszerek, daganatos sejtek pusztítására használják)
Rezisztencia kialakulását előidézők: pl. antibiotikumok
Hormonműködést zavaró (úgynevezett endokrin diszruptorok): szteroid típusú fogamzásgátlók (2)
Még talán ennél is nagyobb, globálisabb problémát okozhatnak a hormon típusú hatóanyagok, például a szintetikus fogamzásgátlók molekulái.
Jelenleg, becslések szerint, a fogamzóképes korban lévő nők 30%-
a használ világszerte hormontartalmú születésszabályozó szert, tabletta, injekció, méhen belüli eszköz formájában.
Az orális fogamzásgátló tabletták ösztrogén és/vagy progesztogén (homonok nevei) típusú hatóanyagot tartalmaznak, de a gyógyászatban (pl. hormonpótlás) is használják ezeket a molekulákat.
A széles körű felhasználásból és a relatív alacsony biohasznosulásból adódóan,
a fogamzásgátló hatóanyagok jelentős része is biológiailag aktív formában
kerül a szennyvízhálózatba és éri el a szennyvíztisztító telepeket. A tisztítási eljárások során az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).
Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az Egyesült Államok területén.
Az emberi szervezetbe például a növényi és/vagy állati eredetű táplálékokkal vagy a csapvízzel krónikusan bevitt szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok főleg a fejlődésben lévő szervezet számára károsak.
Megbízható, nemzetközileg elfogadott kutatómunka folyt és jelenleg is folyik ebben a témában. A Duna vízrendszerének tekintetében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, Záray Gyula professzor vezetésével folytat ilyen kutatásokat.
A Duna vízrendszerében, például Budapest térségében, ezidáig is számos hormontípusú hatóanyag-molekula mennyiségi kimutatása történt meg.
(https://mersz.hu/dokumentum/matud__311)
A Balatont és annak vízrendszerét a progesztogén és ösztrogén típusú hormonok szempontjából, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetében (Tihany), a Nemzeti Agykutatási Program által támogatott, Adaptív Neuroetológiai Kutatócsoport mérte fel elsőként.
Eredményeik alapján elmondható, hogy a Balaton és a Zala folyó vízgyűjtő területén a progeszteron stb. mint szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok az 53 mintavételi pontból 21 helyen mutathatók ki. (2)
Mi az arzén?
Az arzén a fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben fordul elő.
És a történelem folyamán gyakran használták
a nem kívánatos konkurens eltávolítására, még Agatha Christie is előszeretettel adta szereplői kezébe.
Hogy kerülhet arzén az ivóvízbe?
Az arzén az esetek túlnyomó többségében geológiai eredetű; a mélyebb víztartó rétegekben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. Emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú növényvédő szerek).(3)
(Forrás 1 és Forrás 2)
Az arzén egyik érdekes és beszédes elnevezése: A mérgek királya, a királyok
mérge…
Szerény becslés szerint is legalább másfél millió magyar iszik olyan csapvizet, aminek arzéntartalma magasabb, mint az EU által megszabott egészségügyi határérték.
Mindössze néhány évtizede tudjuk, vagy legalábbis véljük, hogy az ivóvizek természetes eredetű arzéntartalma idővel komolyan veszélyeztetheti az egészséget – addig senki sem gondolta, hogy az ivóvizet, melyet oly sok egyéb, biológiai és kémiai szennyezéstől kell megtisztítani ahhoz, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas legyen, még az arzéntartalom szempontjából is vizsgálni kéne.
Azóta viszont kiderült az is, hogy az Észak- és a Dél-Alföld lakosságának jelentős része (ráadásul Borsod és Baranya megyék számos települése) természetes arzénban gazdag vízbázisból nyeri ivóvizét.
A hagyományos, elterjedt, népegészségügyi vizsgálatok tanúsága szerint az engedélyezett határérték feletti (mindössze 10 mikrogramm literenként) arzénbevitel növelheti bizonyos daganatos betegségek, mindenekelőtt bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák kialakulásának kockázatát, és fokozhatja a koraszülés vagy a cukorbaj bekövetkeztének valószínűségét is – igaz, ilyen kis koncentrációban nagyon lassan fejti ki hatását. (4)
A magasabb arzéntartalmú víz a WHO szerint már ötévi kitettség után megnövelheti a bőrrák kockázatát, valamint a máj- és tüdőrák kockázatát is.(5)
A bevizsgált csapvízminták ötödében magas a koncentráció.
A budapesti ólomtérkép elérhetősége: https://qubit.hu/2019/05/02/ itt-az-orszagos-olomterkep-a-bevizsgalt-csapvizmintak- otodeben-magas-a-koncentracio
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) eddig 2700 csapvízmintát vizsgált meg a Nyitott laboratórium nevű programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat – számolt be a hatóság a Világgazdaságnak. A vizsgálatok szerint főként a régi épületekből származó mintákban mutattak ki magas koncentrációt.
Az ólommérgezés egyebek mellett idegrendszeri megbetegedéseket okozhat, a várandósok és a három év alatti gyerekek számára fokozottan veszélyes az ólomtartalmú víz fogyasztása.
„A csapvízben lévő ólom fő forrását a vízhálózatban lévő ólomcsövek adják.” (6)
Az ammónium ionok természetes, geológiai vagy emberi illetve állati eredetű szennyeződés során (az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvíz-tisztítás következményeként) egyaránt jelen lehetnek a nyersvízben, és ebből megfelelő oxigénellátottság és kedvező vízhőmérséklet esetén kellő sebességgel keletkezhetnek nitrit, majd nitrát ionok.
A nitrát és nitrit határérték feletti jelenléte az ivóvízben a csecsemőknél methemoglobinémiát, más néven „kék kórt” vagy „kék halált” okozhat. Ennek oka, hogy a nitrát a gyomorban nitritté redukálódik,(1) és patkóbelében (a vékonybélnek közvetlenül a gyomor után következik szakasza) és
felszívódik a vérbe. A vérben a vörösvérsejtekbe behatolva a vérfestéket (haemoglobint) ún. methaemoglobinná alakítja át, így képtelenné teszi azt az oxigén szállítására.
A tünetek jellegzetesek: a kisbaba először látszólag teljesen jól van, majd hirtelen kékes-lilás színűvé (cianotikussá) válik a bőre (mint amikor a hideg vízben régóta lubickoló kisgyerek szája is elszíneződik a fázás miatt, ez azonban ártalmatlan jelenség) és a bőr elszineződésével együtt jár a légzési nehezítettség.(2)
(1) www.antsz.hu › cms42272 › vizes_GYIK_egyeztetett
Akár fogyasztásra, akár mosakodásra használjuk a vezetékes vizet otthonunkban, minden szempontból káros hatású adalék a benne található fluorid.
A fluorid mosakodás során a bőrre fejti ki roncsoló hatását. Számos allergiás megbetegedés kialakulása ebből a hatásból ered. A bőr áteresztő képessége által a tisztálkodás közben használt vízben lévő fluorid egy része továbbá bekerül a véráramba is,
és ez által kóros folyamatok indulnak el az emberi szervezetben.
A lenyelt fluorid a szervezetben mérgező
hatású. Ma már a fogkrémeken is feltüntetik
azt a figyelmeztetést, hogy ha valaki nagyobb mennyiséget nyel le belőle, akkor azonnal orvoshoz kell fordulnia. A vezetékes vízzel kapcsolatban azonban senki nem figyelmeztet a veszélyekre, pedig a vezetékes víz is általában tartalmaz fluoridot.
Sokan még mindig csapvizet isznak, nem beszélve arról, hogy főzéshez is ezt a vizet használjuk. A túlzott mennyiségben lenyelt fluorid kockázatos az agytörzs számára, pajzsmirigy problémákat okozhat, veszélyezteti a csontok épségét, növeli a csontrák kockázatát valamint veseelégtelenséget idézhet elő.
Egy tanulmány igazolja, hogy a fluoridos vizet nagyobb mennyiségben fogyasztó gyerekek intelligencia hányadosa (IQ-ja) jelentősen alacsonyabb, mint a kevesebb fluorid tartalmú vizet fogyasztó társaiké.
A nagy mennyiségben lenyelt fluorid veszélyezteti az emésztést is azzal, hogy felborítja a bélflóra egyensúlyát. Ez pedig gyengíti az immunrendszer működését. (1)
(1) https://www.meregtelenites-beltisztitas.com/fluorid#paragraph-2
Emellett, a fluoridot a II. Világháborúban arra használták, hogy foglyokat sterilizáljanak és kezelhetővé tegyenek.
Szűrés
Vízszűrő használatakor a szűrő mikronos nagyságrendben megfog magában bizonyos összetevőket.
A mikronos nagyságrenddel azonban jóval kisebb káros elemek is előfordulnak a csapvízben. Ennek következtében ez a rendszer nem képes az összes káros anyagot kiszűrni.
Amiket mégis, azokat magában raktározza és ha telítődik, akkor visszamossa a rajta átfolyó vízbe.
Cserélni kell őket bizonyos „időközönként”, amit a gyártó megad.
A szerves eredetű szennyezőanyagok lebontása viszonylag egyszerű feladat: egyszerűen hagyni kell a jótékony baktériumoknak, hogy tegyék a dolgukat.
A szennyvíz azonban
sokszor tartalmaz a modern társadalmakra jellemző szennyezőanyagokat is, amelyek az iparból és a háztartásokból egyaránt származhatnak. (amely természetellenes, így a természet ezekkel nem tud mit kezdeni).
A nehézfémek ugyanakkor nem bomlanak le biológiai úton és felhalmozódnak a folyók üledékben, a növényekben, rovarokban és halakban.
Mérgező hatásúak lehetnek az állatokra és az emberekre.
Ideális esetben azt kellene megakadályozni, hogy az ipari eredetű szennyezőanyagok bekerüljenek a szennyvízrendszerbe, és otthon is felelősen kellene kezelnünk a gyógyszereket, a háztartási és kertészeti készítményeket, ezzel csökkentve a szennyvízhálózatba és a talajba kerülő vegyszerek mennyiségét.
Az alternatíva, a „cső végén” történő kezelés, azaz a szennyvíz megtisztítása ezen anyagoktól drágább megoldás és nem is mindig sikeres…(3)
(1), (2), (3) ec.europa.eu
Klór
A klór a periódusos rendszer kémiai elemeinek egyike. Vegyjele Cl, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező gáz.
Világszerte, így hazánkban is elterjedt technológiai folyamat az ivóvíz klórozása a fertőző, kórokozó baktériumok elpusztítása céljából, hiszen a több kilométer utat megtevő ivóvíz a vízhálózatban utólagosan is szennyeződhet – fertőződhet.
Az 1906 óta használják az első világháborúban még harci gázként, tömeggyilkolásra alkalmazták. Ebből adódóan elavult technológia (és fejlett országokban jó ideje nem használják a klórt az ivóvíz fertőtlenítésére.
A klór az emberi szervezetre káros.
A klórtól a csapvíz íze, szaga gyakran kellemetlen.
Mivel a klór minden élő szervezetre mérgező, nyilvánvaló, hogy a klórozással az egészségünkre egy igen ártalmas anyag kerül az ivóvizünkbe.
A szabad klór rendkívül agresszív anyag.
Szervezetünkben roncsoló reakciókat okoz, károsítja az emésztőszerveket, véralkotókat és az érfalakat.
Ma már köztudott, hogy az a klór ami elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat, algákat a vezetékben, az emberi sejteket is károsítja. Megtámadja a száj, a nyelőcső, a gyomor és a belek nyálkahártyáját, felszívódva a vérereket és a szívizmot is károsíthatja.
A klór magas szintje az ivóvízben növeli
annak kockázatát, hogy a várandós nők elvetélnek vagy koraszülött, illetve születési rendellenességben szenvedő gyermeket hoznak a világra….
…egyes szakemberek szakemberek szerint kedvezőtlenül hat a pajzsmirigy működésére, sőt rákkeltő hatású is lehet.
(Forrás)
Az Egyesült Államokban közzétett tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy az ivóvíz magas klórtartalma jelentősen megnöveli a vetélések, a koraszülések és a születési rendellenességek kockázatát, ha a gyermeket váró nők rendszeresen ilyen vizet isznak.
(Forrás)
Számos gyógyszerhatóanyag ugyanis változatlanul, biológiailag aktív (továbbra is ható) formában
ürül a környezetbe, a normál élettani folyamatok eredményeként.
Az emberi terhelések részben természetes úton, vizelettel, részben pedig – a külsőleg alkalmazott gyógyszerhatóanyagok esetében – a fürdővízzel jutnak a helyi csatornahálózatba, majd a szennyvíztisztítókba.
Számos komoly felmérés és szakirodalmi adat igazolja, hogy a jelenleg alkalmazott, általában háromlépcsős szennyvíztisztítási eljárások nem képesek kiszűrni a kis koncentrációjú szintetikus (mesterséges) hatóanyagokat a városi kommunális vagy ipari szennyvizekből.
Ennek eredményeként a szintetikus (mesterséges) gyógyszerhatóanyagok biológiailag aktív formában, a tisztított szennyvízzel kijutnak az élővizekbe, és ott potenciális veszélyforrások, részben az élővilág, részben pedig a csapvízhálózat számára. Az élővizekből parti szűrésű (ilyen pl. Budapest ivóvízhálózatának zöme), vagy a rétegvizekből mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet.
Minden, ami az élővízben hatóanyagszinten megjelenik, nagy valószínűséggel, előbb vagy utóbb az ivóvízhálózatban is meg fog jelenni.
Ennek oka, hogy az ilyen típusú szennyeződéseket csak a jelenleg használtnál bonyolultabb és drágább technológiák képesek eltávolítani.
A gyógyszerhatóanyagok környezetben való megjelenése az 1990-es évektől került a tudományos érdeklődés középpontjába.
Ezeket a szintetikus hatóanyagokat hatásuk alapján három csoportba sorolhatjuk:
Toxikus hatásúak: pl.: zsíranyagcsere-szabályozók, béta-blokkolók (szív-és érrendszeri problémáknál használják), fájdalomcsillapítók pszichoaktív hatóanyagok, kontrasztanyagok, citosztatikumok (kemoterápiás gyógyszerek, daganatos sejtek pusztítására használják)
Rezisztencia kialakulását előidézők: pl. antibiotikumok
Hormonműködést zavaró (úgynevezett endokrin diszruptorok): szteroid típusú fogamzásgátlók (2)
Még talán ennél is nagyobb, globálisabb problémát okozhatnak a hormon típusú hatóanyagok, például a szintetikus fogamzásgátlók molekulái.
Jelenleg, becslések szerint, a fogamzóképes korban lévő nők 30%-
a használ világszerte hormontartalmú születésszabályozó szert, tabletta, injekció, méhen belüli eszköz formájában.
Az orális fogamzásgátló tabletták ösztrogén és/vagy progesztogén (homonok nevei) típusú hatóanyagot tartalmaznak, de a gyógyászatban (pl. hormonpótlás) is használják ezeket a molekulákat.
A széles körű felhasználásból és a relatív alacsony biohasznosulásból adódóan,
a fogamzásgátló hatóanyagok jelentős része is biológiailag aktív formában
kerül a szennyvízhálózatba és éri el a szennyvíztisztító telepeket. A tisztítási eljárások során az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).
Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az Egyesült Államok területén.
Az emberi szervezetbe például a növényi és/vagy állati eredetű táplálékokkal vagy a csapvízzel krónikusan bevitt szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok főleg a fejlődésben lévő szervezet számára károsak.
Megbízható, nemzetközileg elfogadott kutatómunka folyt és jelenleg is folyik ebben a témában. A Duna vízrendszerének tekintetében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, Záray Gyula professzor vezetésével folytat ilyen kutatásokat.
A Duna vízrendszerében, például Budapest térségében, ezidáig is számos hormontípusú hatóanyag-molekula mennyiségi kimutatása történt meg.
(https://mersz.hu/dokumentum/matud__311)
A Balatont és annak vízrendszerét a progesztogén és ösztrogén típusú hormonok szempontjából, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetében (Tihany), a Nemzeti Agykutatási Program által támogatott, Adaptív Neuroetológiai Kutatócsoport mérte fel elsőként.
Eredményeik alapján elmondható, hogy a Balaton és a Zala folyó vízgyűjtő területén a progeszteron stb. mint szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok az 53 mintavételi pontból 21 helyen mutathatók ki. (2)
Mi az arzén?
Az arzén a fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben fordul elő.
És a történelem folyamán gyakran használták
a nem kívánatos konkurens eltávolítására, még Agatha Christie is előszeretettel adta szereplői kezébe.
Hogy kerülhet arzén az ivóvízbe?
Az arzén az esetek túlnyomó többségében geológiai eredetű; a mélyebb víztartó rétegekben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. Emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú növényvédő szerek).(3)
(Forrás 1 és Forrás 2)
Az arzén egyik érdekes és beszédes elnevezése: A mérgek királya, a királyok
mérge…
Szerény becslés szerint is legalább másfél millió magyar iszik olyan csapvizet, aminek arzéntartalma magasabb, mint az EU által megszabott egészségügyi határérték.
Mindössze néhány évtizede tudjuk, vagy legalábbis véljük, hogy az ivóvizek természetes eredetű arzéntartalma idővel komolyan veszélyeztetheti az egészséget – addig senki sem gondolta, hogy az ivóvizet, melyet oly sok egyéb, biológiai és kémiai szennyezéstől kell megtisztítani ahhoz, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas legyen, még az arzéntartalom szempontjából is vizsgálni kéne.
Azóta viszont kiderült az is, hogy az Észak- és a Dél-Alföld lakosságának jelentős része (ráadásul Borsod és Baranya megyék számos települése) természetes arzénban gazdag vízbázisból nyeri ivóvizét.
A hagyományos, elterjedt, népegészségügyi vizsgálatok tanúsága szerint az engedélyezett határérték feletti (mindössze 10 mikrogramm literenként) arzénbevitel növelheti bizonyos daganatos betegségek, mindenekelőtt bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák kialakulásának kockázatát, és fokozhatja a koraszülés vagy a cukorbaj bekövetkeztének valószínűségét is – igaz, ilyen kis koncentrációban nagyon lassan fejti ki hatását. (4)
A magasabb arzéntartalmú víz a WHO szerint már ötévi kitettség után megnövelheti a bőrrák kockázatát, valamint a máj- és tüdőrák kockázatát is.(5)
A bevizsgált csapvízminták ötödében magas a koncentráció.
A budapesti ólomtérkép elérhetősége: https://qubit.hu/2019/05/02/ itt-az-orszagos-olomterkep-a-bevizsgalt-csapvizmintak- otodeben-magas-a-koncentracio
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) eddig 2700 csapvízmintát vizsgált meg a Nyitott laboratórium nevű programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat – számolt be a hatóság a Világgazdaságnak. A vizsgálatok szerint főként a régi épületekből származó mintákban mutattak ki magas koncentrációt.
Az ólommérgezés egyebek mellett idegrendszeri megbetegedéseket okozhat, a várandósok és a három év alatti gyerekek számára fokozottan veszélyes az ólomtartalmú víz fogyasztása.
„A csapvízben lévő ólom fő forrását a vízhálózatban lévő ólomcsövek adják.” (6)
Az ammónium ionok természetes, geológiai vagy emberi illetve állati eredetű szennyeződés során (az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvíz-tisztítás következményeként) egyaránt jelen lehetnek a nyersvízben, és ebből megfelelő oxigénellátottság és kedvező vízhőmérséklet esetén kellő sebességgel keletkezhetnek nitrit, majd nitrát ionok.
A nitrát és nitrit határérték feletti jelenléte az ivóvízben a csecsemőknél methemoglobinémiát, más néven „kék kórt” vagy „kék halált” okozhat. Ennek oka, hogy a nitrát a gyomorban nitritté redukálódik,(1) és patkóbelében (a vékonybélnek közvetlenül a gyomor után következik szakasza) és
felszívódik a vérbe. A vérben a vörösvérsejtekbe behatolva a vérfestéket (haemoglobint) ún. methaemoglobinná alakítja át, így képtelenné teszi azt az oxigén szállítására.
A tünetek jellegzetesek: a kisbaba először látszólag teljesen jól van, majd hirtelen kékes-lilás színűvé (cianotikussá) válik a bőre (mint amikor a hideg vízben régóta lubickoló kisgyerek szája is elszíneződik a fázás miatt, ez azonban ártalmatlan jelenség) és a bőr elszineződésével együtt jár a légzési nehezítettség.(2)
(1) www.antsz.hu › cms42272 › vizes_GYIK_egyeztetett
Akár fogyasztásra, akár mosakodásra használjuk a vezetékes vizet otthonunkban, minden szempontból káros hatású adalék a benne található fluorid.
A fluorid mosakodás során a bőrre fejti ki roncsoló hatását. Számos allergiás megbetegedés kialakulása ebből a hatásból ered. A bőr áteresztő képessége által a tisztálkodás közben használt vízben lévő fluorid egy része továbbá bekerül a véráramba is,
és ez által kóros folyamatok indulnak el az emberi szervezetben.
A lenyelt fluorid a szervezetben mérgező
hatású. Ma már a fogkrémeken is feltüntetik
azt a figyelmeztetést, hogy ha valaki nagyobb mennyiséget nyel le belőle, akkor azonnal orvoshoz kell fordulnia. A vezetékes vízzel kapcsolatban azonban senki nem figyelmeztet a veszélyekre, pedig a vezetékes víz is általában tartalmaz fluoridot.
Sokan még mindig csapvizet isznak, nem beszélve arról, hogy főzéshez is ezt a vizet használjuk. A túlzott mennyiségben lenyelt fluorid kockázatos az agytörzs számára, pajzsmirigy problémákat okozhat, veszélyezteti a csontok épségét, növeli a csontrák kockázatát valamint veseelégtelenséget idézhet elő.
Egy tanulmány igazolja, hogy a fluoridos vizet nagyobb mennyiségben fogyasztó gyerekek intelligencia hányadosa (IQ-ja) jelentősen alacsonyabb, mint a kevesebb fluorid tartalmú vizet fogyasztó társaiké.
A nagy mennyiségben lenyelt fluorid veszélyezteti az emésztést is azzal, hogy felborítja a bélflóra egyensúlyát. Ez pedig gyengíti az immunrendszer működését. (1)
(1) https://www.meregtelenites-beltisztitas.com/fluorid#paragraph-2
Emellett, a fluoridot a II. Világháborúban arra használták, hogy foglyokat sterilizáljanak és kezelhetővé tegyenek.
Szűrés
Vízszűrő használatakor a szűrő mikronos nagyságrendben megfog magában bizonyos összetevőket.
A mikronos nagyságrenddel azonban jóval kisebb káros elemek is előfordulnak a csapvízben. Ennek következtében ez a rendszer nem képes az összes káros anyagot kiszűrni.
Amiket mégis, azokat magában raktározza és ha telítődik, akkor visszamossa a rajta átfolyó vízbe.
Cserélni kell őket bizonyos „időközönként”, amit a gyártó megad.
A szerves eredetű szennyezőanyagok lebontása viszonylag egyszerű feladat: egyszerűen hagyni kell a jótékony baktériumoknak, hogy tegyék a dolgukat.
A szennyvíz azonban
sokszor tartalmaz a modern társadalmakra jellemző szennyezőanyagokat is, amelyek az iparból és a háztartásokból egyaránt származhatnak. (amely természetellenes, így a természet ezekkel nem tud mit kezdeni).
A nehézfémek ugyanakkor nem bomlanak le biológiai úton és felhalmozódnak a folyók üledékben, a növényekben, rovarokban és halakban.
Mérgező hatásúak lehetnek az állatokra és az emberekre.
Ideális esetben azt kellene megakadályozni, hogy az ipari eredetű szennyezőanyagok bekerüljenek a szennyvízrendszerbe, és otthon is felelősen kellene kezelnünk a gyógyszereket, a háztartási és kertészeti készítményeket, ezzel csökkentve a szennyvízhálózatba és a talajba kerülő vegyszerek mennyiségét.
Az alternatíva, a „cső végén” történő kezelés, azaz a szennyvíz megtisztítása ezen anyagoktól drágább megoldás és nem is mindig sikeres…(3)
(1), (2), (3) ec.europa.eu
Klór
A klór a periódusos rendszer kémiai elemeinek egyike. Vegyjele Cl, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező gáz.
Világszerte, így hazánkban is elterjedt technológiai folyamat az ivóvíz klórozása a fertőző, kórokozó baktériumok elpusztítása céljából, hiszen a több kilométer utat megtevő ivóvíz a vízhálózatban utólagosan is szennyeződhet – fertőződhet.
Az 1906 óta használják az első világháborúban még harci gázként, tömeggyilkolásra alkalmazták. Ebből adódóan elavult technológia (és fejlett országokban jó ideje nem használják a klórt az ivóvíz fertőtlenítésére.
A klór az emberi szervezetre káros.
A klórtól a csapvíz íze, szaga gyakran kellemetlen.
Mivel a klór minden élő szervezetre mérgező, nyilvánvaló, hogy a klórozással az egészségünkre egy igen ártalmas anyag kerül az ivóvizünkbe.
A szabad klór rendkívül agresszív anyag.
Szervezetünkben roncsoló reakciókat okoz, károsítja az emésztőszerveket, véralkotókat és az érfalakat.
Ma már köztudott, hogy az a klór ami elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat, algákat a vezetékben, az emberi sejteket is károsítja. Megtámadja a száj, a nyelőcső, a gyomor és a belek nyálkahártyáját, felszívódva a vérereket és a szívizmot is károsíthatja.
A klór magas szintje az ivóvízben növeli
annak kockázatát, hogy a várandós nők elvetélnek vagy koraszülött, illetve születési rendellenességben szenvedő gyermeket hoznak a világra….
…egyes szakemberek szakemberek szerint kedvezőtlenül hat a pajzsmirigy működésére, sőt rákkeltő hatású is lehet.
(Forrás)
Az Egyesült Államokban közzétett tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy az ivóvíz magas klórtartalma jelentősen megnöveli a vetélések, a koraszülések és a születési rendellenességek kockázatát, ha a gyermeket váró nők rendszeresen ilyen vizet isznak.
(Forrás)
Számos gyógyszerhatóanyag ugyanis változatlanul, biológiailag aktív (továbbra is ható) formában
ürül a környezetbe, a normál élettani folyamatok eredményeként.
Az emberi terhelések részben természetes úton, vizelettel, részben pedig – a külsőleg alkalmazott gyógyszerhatóanyagok esetében – a fürdővízzel jutnak a helyi csatornahálózatba, majd a szennyvíztisztítókba.
Számos komoly felmérés és szakirodalmi adat igazolja, hogy a jelenleg alkalmazott, általában háromlépcsős szennyvíztisztítási eljárások nem képesek kiszűrni a kis koncentrációjú szintetikus (mesterséges) hatóanyagokat a városi kommunális vagy ipari szennyvizekből.
Ennek eredményeként a szintetikus (mesterséges) gyógyszerhatóanyagok biológiailag aktív formában, a tisztított szennyvízzel kijutnak az élővizekbe, és ott potenciális veszélyforrások, részben az élővilág, részben pedig a csapvízhálózat számára. Az élővizekből parti szűrésű (ilyen pl. Budapest ivóvízhálózatának zöme), vagy a rétegvizekből mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet.
Minden, ami az élővízben hatóanyagszinten megjelenik, nagy valószínűséggel, előbb vagy utóbb az ivóvízhálózatban is meg fog jelenni.
Ennek oka, hogy az ilyen típusú szennyeződéseket csak a jelenleg használtnál bonyolultabb és drágább technológiák képesek eltávolítani.
A gyógyszerhatóanyagok környezetben való megjelenése az 1990-es évektől került a tudományos érdeklődés középpontjába.
Ezeket a szintetikus hatóanyagokat hatásuk alapján három csoportba sorolhatjuk:
Toxikus hatásúak: pl.: zsíranyagcsere-szabályozók, béta-blokkolók (szív-és érrendszeri problémáknál használják), fájdalomcsillapítók pszichoaktív hatóanyagok, kontrasztanyagok, citosztatikumok (kemoterápiás gyógyszerek, daganatos sejtek pusztítására használják)
Rezisztencia kialakulását előidézők: pl. antibiotikumok
Hormonműködést zavaró (úgynevezett endokrin diszruptorok): szteroid típusú fogamzásgátlók (2)
Még talán ennél is nagyobb, globálisabb problémát okozhatnak a hormon típusú hatóanyagok, például a szintetikus fogamzásgátlók molekulái.
Jelenleg, becslések szerint, a fogamzóképes korban lévő nők 30%-
a használ világszerte hormontartalmú születésszabályozó szert, tabletta, injekció, méhen belüli eszköz formájában.
Az orális fogamzásgátló tabletták ösztrogén és/vagy progesztogén (homonok nevei) típusú hatóanyagot tartalmaznak, de a gyógyászatban (pl. hormonpótlás) is használják ezeket a molekulákat.
A széles körű felhasználásból és a relatív alacsony biohasznosulásból adódóan,
a fogamzásgátló hatóanyagok jelentős része is biológiailag aktív formában
kerül a szennyvízhálózatba és éri el a szennyvíztisztító telepeket. A tisztítási eljárások során az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).
Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az Egyesült Államok területén.
Az emberi szervezetbe például a növényi és/vagy állati eredetű táplálékokkal vagy a csapvízzel krónikusan bevitt szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok főleg a fejlődésben lévő szervezet számára károsak.
Megbízható, nemzetközileg elfogadott kutatómunka folyt és jelenleg is folyik ebben a témában. A Duna vízrendszerének tekintetében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, Záray Gyula professzor vezetésével folytat ilyen kutatásokat.
A Duna vízrendszerében, például Budapest térségében, ezidáig is számos hormontípusú hatóanyag-molekula mennyiségi kimutatása történt meg.
(https://mersz.hu/dokumentum/matud__311)
A Balatont és annak vízrendszerét a progesztogén és ösztrogén típusú hormonok szempontjából, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetében (Tihany), a Nemzeti Agykutatási Program által támogatott, Adaptív Neuroetológiai Kutatócsoport mérte fel elsőként.
Eredményeik alapján elmondható, hogy a Balaton és a Zala folyó vízgyűjtő területén a progeszteron stb. mint szintetikus fogamzásgátló hatóanyagok az 53 mintavételi pontból 21 helyen mutathatók ki. (2)
Mi az arzén?
Az arzén a fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben fordul elő.
És a történelem folyamán gyakran használták
a nem kívánatos konkurens eltávolítására, még Agatha Christie is előszeretettel adta szereplői kezébe.
Hogy kerülhet arzén az ivóvízbe?
Az arzén az esetek túlnyomó többségében geológiai eredetű; a mélyebb víztartó rétegekben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. Emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú növényvédő szerek).(3)
(Forrás 1 és Forrás 2)
Az arzén egyik érdekes és beszédes elnevezése: A mérgek királya, a királyok
mérge…
Szerény becslés szerint is legalább másfél millió magyar iszik olyan csapvizet, aminek arzéntartalma magasabb, mint az EU által megszabott egészségügyi határérték.
Mindössze néhány évtizede tudjuk, vagy legalábbis véljük, hogy az ivóvizek természetes eredetű arzéntartalma idővel komolyan veszélyeztetheti az egészséget – addig senki sem gondolta, hogy az ivóvizet, melyet oly sok egyéb, biológiai és kémiai szennyezéstől kell megtisztítani ahhoz, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas legyen, még az arzéntartalom szempontjából is vizsgálni kéne.
Azóta viszont kiderült az is, hogy az Észak- és a Dél-Alföld lakosságának jelentős része (ráadásul Borsod és Baranya megyék számos települése) természetes arzénban gazdag vízbázisból nyeri ivóvizét.
A hagyományos, elterjedt, népegészségügyi vizsgálatok tanúsága szerint az engedélyezett határérték feletti (mindössze 10 mikrogramm literenként) arzénbevitel növelheti bizonyos daganatos betegségek, mindenekelőtt bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák kialakulásának kockázatát, és fokozhatja a koraszülés vagy a cukorbaj bekövetkeztének valószínűségét is – igaz, ilyen kis koncentrációban nagyon lassan fejti ki hatását. (4)
A magasabb arzéntartalmú víz a WHO szerint már ötévi kitettség után megnövelheti a bőrrák kockázatát, valamint a máj- és tüdőrák kockázatát is.(5)
A bevizsgált csapvízminták ötödében magas a koncentráció.
A budapesti ólomtérkép elérhetősége: https://qubit.hu/2019/05/02/ itt-az-orszagos-olomterkep-a-bevizsgalt-csapvizmintak- otodeben-magas-a-koncentracio
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) eddig 2700 csapvízmintát vizsgált meg a Nyitott laboratórium nevű programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat – számolt be a hatóság a Világgazdaságnak. A vizsgálatok szerint főként a régi épületekből származó mintákban mutattak ki magas koncentrációt.
Az ólommérgezés egyebek mellett idegrendszeri megbetegedéseket okozhat, a várandósok és a három év alatti gyerekek számára fokozottan veszélyes az ólomtartalmú víz fogyasztása.
„A csapvízben lévő ólom fő forrását a vízhálózatban lévő ólomcsövek adják.” (6)
Az ammónium ionok természetes, geológiai vagy emberi illetve állati eredetű szennyeződés során (az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvíz-tisztítás következményeként) egyaránt jelen lehetnek a nyersvízben, és ebből megfelelő oxigénellátottság és kedvező vízhőmérséklet esetén kellő sebességgel keletkezhetnek nitrit, majd nitrát ionok.
A nitrát és nitrit határérték feletti jelenléte az ivóvízben a csecsemőknél methemoglobinémiát, más néven „kék kórt” vagy „kék halált” okozhat. Ennek oka, hogy a nitrát a gyomorban nitritté redukálódik,(1) és patkóbelében (a vékonybélnek közvetlenül a gyomor után következik szakasza) és
felszívódik a vérbe. A vérben a vörösvérsejtekbe behatolva a vérfestéket (haemoglobint) ún. methaemoglobinná alakítja át, így képtelenné teszi azt az oxigén szállítására.
A tünetek jellegzetesek: a kisbaba először látszólag teljesen jól van, majd hirtelen kékes-lilás színűvé (cianotikussá) válik a bőre (mint amikor a hideg vízben régóta lubickoló kisgyerek szája is elszíneződik a fázás miatt, ez azonban ártalmatlan jelenség) és a bőr elszineződésével együtt jár a légzési nehezítettség.(2)
(1) www.antsz.hu › cms42272 › vizes_GYIK_egyeztetett
Akár fogyasztásra, akár mosakodásra használjuk a vezetékes vizet otthonunkban, minden szempontból káros hatású adalék a benne található fluorid.
A fluorid mosakodás során a bőrre fejti ki roncsoló hatását. Számos allergiás megbetegedés kialakulása ebből a hatásból ered. A bőr áteresztő képessége által a tisztálkodás közben használt vízben lévő fluorid egy része továbbá bekerül a véráramba is,
és ez által kóros folyamatok indulnak el az emberi szervezetben.
A lenyelt fluorid a szervezetben mérgező
hatású. Ma már a fogkrémeken is feltüntetik
azt a figyelmeztetést, hogy ha valaki nagyobb mennyiséget nyel le belőle, akkor azonnal orvoshoz kell fordulnia. A vezetékes vízzel kapcsolatban azonban senki nem figyelmeztet a veszélyekre, pedig a vezetékes víz is általában tartalmaz fluoridot.
Sokan még mindig csapvizet isznak, nem beszélve arról, hogy főzéshez is ezt a vizet használjuk. A túlzott mennyiségben lenyelt fluorid kockázatos az agytörzs számára, pajzsmirigy problémákat okozhat, veszélyezteti a csontok épségét, növeli a csontrák kockázatát valamint veseelégtelenséget idézhet elő.
Egy tanulmány igazolja, hogy a fluoridos vizet nagyobb mennyiségben fogyasztó gyerekek intelligencia hányadosa (IQ-ja) jelentősen alacsonyabb, mint a kevesebb fluorid tartalmú vizet fogyasztó társaiké.
A nagy mennyiségben lenyelt fluorid veszélyezteti az emésztést is azzal, hogy felborítja a bélflóra egyensúlyát. Ez pedig gyengíti az immunrendszer működését. (1)
(1) https://www.meregtelenites-beltisztitas.com/fluorid#paragraph-2
Emellett, a fluoridot a II. Világháborúban arra használták, hogy foglyokat sterilizáljanak és kezelhetővé tegyenek.
Szűrés
Vízszűrő használatakor a szűrő mikronos nagyságrendben megfog magában bizonyos összetevőket.
A mikronos nagyságrenddel azonban jóval kisebb káros elemek is előfordulnak a csapvízben. Ennek következtében ez a rendszer nem képes az összes káros anyagot kiszűrni.
Amiket mégis, azokat magában raktározza és ha telítődik, akkor visszamossa a rajta átfolyó vízbe.
Cserélni kell őket bizonyos „időközönként”, amit a gyártó megad.